Megalakult a Nyugat-Európai Magyar
Protestáns Gyülekezetek Szövetsége

A nyugat-európai szórványban élő magyar protestánsok lelkigondozása – Anglia és Ausztria kivételével – kezdettől fogva ökumenikus jellegű volt. Ennek elsőrendű oka az, hogy a gyülekezetek már megalakulásuk idején jellegzetesen "vegyes protestáns" összetételűvé váltak, s a hozzájuk tartozó református, evangélikus vagy szabadegyházi hívek egyaránt elfogadták, hogy lelkigondozásukat akár református, akár evangélikus lelkész végezze.

A magyarnyelvű református lelkigondozás 1944-ben Nagy Sándor volt bukaresti esperes irányításával kezdődött. Dr Ravasz László, az Egyetemes Konvent lelkészi elnökének megbízásából a menekülőkkel Nyugatra jött s a Konvent legitimitásával őt nevezte ki vezető lelkésszé. Nagy Sándor munkatársaival együtt megszervezte a magyar református lelkigondozást s ennek a munkának továbbépítésére az Egyetemes Konventtől 1946-ban újból megbízást kapott. Közvetlen munkatársaival együtt történelmi szerepet töltött be azáltal, hogy országonként magyar református egyházi szervezetet hozott létre, s megteremtette a Szórványban Élő Magyar Református Egyházat. Ennek jogutódja az 1957-ben európai “keretszervezetté” alakult Nyugat-európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat (NYEMRLSZ) lett. 1993-ban a franciaországi Sensben tartott Küldöttközgyűlés újrafogalmazta a Szolgálat önazonosságát, – többek között nevében “magyar” helyett “magyarnyelvű” szolgálattá módosult – és érvénybe léptetette szolgálati szabályzatát.

A Lelkigondozó Szolgálat elsőrendű célját és feladatát abban látta, hogy a nyugat-európai szórványban élő reformátusok, általában protestánsok között fenntartsa a magyarnyelvű igehirdetést és a lelkigondozást. Gyakorlati megoldásként szorgalmazta az országonként szerveződött magyar gyülekezetek integrálódását a helyi nemzeti egyházak keretébe, s mind ezek felé, mind a Kárpát-medence tömbreformátussága felé egyfajta csúcsszervezeti képviseletet vállalt. Gyülekezeti szinten a “lássátok, halljátok egymást" szellemében a kölcsönös tájékoztatás koordinálását igyekezett végezni.

A NYEMRLSZ soha nem kívánt “egyházkerület” lenni, ugyanúgy lelkészegyesület létrehozását sem szorgalmazta. Ezzel szemben arra törekedett, hogy az évenként rendezett teológiai konferenciái megfelelő keretet nyújtsanak a vonzkörébe került gyülekezetek jellegzetes kérdéseinek, gyakorlati gondjainak és feladatainak megbeszélésére. Ebből a célból más-más nyugat-európai országokban, az utóbbi években – az “otthoni” református egyházakkal való “lelki vérkeringés” helyreállítása céljából – főként a Kárpát-medence országaiban tartotta évi összejöveteleit. Ezen alkalmakon ül össze a NYEMRLSZ legfelsőbb képviseleti és igazgató szerve, a Küldöttközgyűlés.

A Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközössége (KÉMELM) 1957 tavaszán, Bécsben tartotta alakuló ülését, amelyre csaknem minden akkor nyugaton dolgozó lelkész és teológus eljött. A tanácskozás célja az volt, hogy az 1956-os szabadságharc leverése után a nyugati világba szétszóródott magyar ajkú evangélikusok pásztorolását rendezze. A résztvevők nyilatkozatot fogadtak el, melyben többek között hangsúlyozták: “Egyházunk szolgálatát a menekültek között is az Ige tiszta hirdetésében és a szentségek kiszolgáltatásában látjuk... Krisztus vigasztalásának üzenetét szükségszerűen elhatároljuk a menekült helyzetben kísértő minden hamis evangéliummal szemben, amely a meghalt és feltámadott Krisztusban való reménység evangéliuma helyett emberi, politikai vagy nemzeti álmokat és reményeket táplál... Nem akarunk külön magyar menekült egyházat szervezni, hanem szolgálatunkat mindig készek vagyunk a helyi egyházi hatóságokkal összehangolva végezni.”

A bécsi gyűlés határozta el egy magyar evangéliumi havilap, az “Útitárs” valamint a “Koinónia” című lelkészi szakfolyóirat elindítását, a nagyheti Ifjúsági Konferenciák megszervezését, majd később felvállalta egy magyarnyelvű rádiómisszió elindítását is.

Az immár 40 éves múltjára visszatekintő Munkaközösség 1997 szeptemberi, Stuttgartban tartott tanácskozása megállapította: a KÉMELM soha nem volt "szervezet", inkább egymás támogatására, tanácsolására és segítségére alakult testvéri közösség, ún. “fraternitás”. Megállapította, hogy az 1957-es bécsi gyűlés határozata helyes volt, de azóta nagyot változott a világ. Az 1989–90-es évekbeli politikai változások a KÉMELM-et is egészen más helyzetbe hozták. A "hidegháború" végezetével újból lehetővé vált a kárpát-medencei magyar protestáns egyházakkal való együttmunkálkodás.

A külföldön élő evangélikus lelkészek többsége az illetékes helyi egyházban kiharcolta ugyan a magyarnyelvű gyülekezeti munkát, de a befogadó országok illetékesei nehezen akarják elhinni, hogy aki már 40 éve közöttük él, ne tanulta volna meg legalább annyira az ország nyelvét, hogy ne tudna beépülni a németül, svédül, angolul stb. beszélő helyi gyülekezetekbe. Sokak szerint már luxusszámba megy az anyanyelvi lelkigondozás! Nem mintha nem lennének, akik továbbra is magyar gyülekezetben szeretnék megélni hitüket! Ellenkezőleg! Mégis, a gyülekezetek egyre inkább az előtt a választás előtt állnak, hogy vagy messzemenőleg önállósulnak, vagy a helyi egyházakba beolvadva "önkéntes istentiszteleti közösséggé" válnak. A befogadó országok egyházai által fizetett "exil-lelkészek" ideje lejárt, de a hazai egyházak anyagi lehetőségei oly szűkösek, hogy a külföldi gyülekezetek csak kivételes esetekben várhatnak el tőlük (s ha igen, akkor is csak erkölcsi) támogatást. A külföldi gyülekezeteket alapító lelkészek helyét lassan fiatalabbak veszik át és ezáltal is sok minden változik. Minden idő emberének magának kell megtalálnia útját.

A gyűlés hitet tett amellett, hogy a KÉMELM munkájára továbbra is szükség van, – “ám csak azoknak, akik testvéri közösségre vágynak” –, egyben elhatárolta magát azoktól, akik a “kultúrprotestantizmust” és “ultranacionalisztikus kívánságok kielégítését” tekintik feladatuknak.

Változás történt a KÉMELM vezetésében is. Gémes István (Stuttgart) tíz éves elnökség után átadta a stafétabotot Pátkai Róbertnek (London). Új ügyvezető elnök Joób Olivér (Zürich) lett, titkár pedig Gémes Pál (Schafhausen). Az Ifjúsági Konferencia ifjúsági lelkészének ifj. Joób Olivért (Svédország) kérte fel a Munkaközösség.

A két nyugat-európai magyar protestáns lelkigondozó szolgálat 1991-ben, a svédországi Lundban tartott közös ülésén felvetődött a két szolgálat egyesítésének gondolata. 1998-ban, a kárpátaljai Beregszászon a két szervezet úgy döntött, hogy állandó közös fórumot létesít a nyugat-európai protestáns gyülekezetek számára. Az 1999-ben, a szlovéniai Alsómarácon megtartott KÉMELM-konferencia munkacsoportot hozott létre a részletes tervezet kidolgozására, s ezzel párhuzamosan a NYEMRLSZ is megkezdte az előkészítő munkát. 2000. szeptember elején Sopronban ülésezett a KÉMELM, s elfogadta a létesítendő új szervezet alapszabály-tervezetét. Ezt követte a 2000. október 12–15. között, a felvidéki Révkomáromban tartott ülés, amelyen a NYEMRLSZ Küldöttközgyűlése is elfogadta az új szervezet létrehozását. Ezzel megalakult a Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetsége. Az új szervezet célja a Kárpát-medencén kívüli európai szórványban elő és a protestáns felekezetekhez tartozó magyar ajkú gyülekezetek összefogása, ügyeinek közös képviselete. Az új szervezet élén Ideiglenes Intézőbizottság áll, amely a jövő évi találkozóig véglegesíti az alapszabályt.

Mindkét protestáns szolgálat, a NYEMRLSZ és a KÉMELM is úgy döntött, hogy folytatja eddigi tevékenységét, de azokat a kérdéseket, amelyek a nyugat-európai protestáns gyülekezetek mindennapi életével kapcsolatosak, átutalja a most létrehozott új szervezet hatáskörébe.

A Szlovákiai Református Egyház Zsinati Elnökségének meghívására a Csallóköz délkeleti csücskében, a Duna és a Vág összefolyásánál fekvő felvidéki (ma Szlovákiához tartozó) Révkomáromban – Jókai Mór, Klapka György, Sellye János városában –, október 12–15. között harmincnál több lelkész, illetve világi képviselő részvételével tartotta meg idei hittudományi tanácskozását, egyben Küldöttközgyűlését is a Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat. A tanácskozás fontosságát jellemezte, hogy szép számban képviseltették magukat a Kárpát-medence egyházai is. Az egybegyűltek körében volt Czövek Olivér, a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinatának (MRETZS) jegyzője, Denke Gergely, a szórványügyi bizottság jegyzője, Szundy László, a MRETZS sajtóbizottsági tagja, Szőnyi Tamás, a Magyar Református Lelkészegyesület titkára, Balla Tibor a Magyar Presbiteri Szövetség elnöke, valamint Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület missziói előadója, – aki egyben a Magyar Reformátusok Világszövetsége elnökét, Tőkés László püspököt képviselte –, továbbá Kettős János, a Horvátországi Magyar Református Egyház szuperintendense, Kánya Endre partiumi püspöki titkár, a nagyváradi ökumenikus egyetem tanára, Pátkai Róbert angliai ev. püspök, a KÉMELM elnöke, végül Nagy Lenke, a „Reformátusok Lapja” főszerkesztője.

„Egység a különbözőségben” című bevezető előadásában Molnár János, a révkomáromi Calvin János Teológia dékánja kiemelte, hogy az egység hittudományi alapja a krisztológia. Ebben egymást nem átalakítva (uniformizálva), hanem egymást elfogadva ill. elviselve kell a szeretet üdvüzenetét betöltenünk és a keresztény egységet megteremtenünk. Ezt követte Csuka Tamás dandártábornok, protestáns tábori püspök beszámolója az 1991-es kormányrendelet alapján a honvédségnél felállított lelkigondozásról és evangelizációs szolgálatról.

A tanácskozások között rövid városnézésre is sor került Oláh Imréné nyugalmazott gimnáziumi tanárnő szakavatott vezetésével.

A NYEMRLSZ vezetősége is megfiatalodott az időszaki választások eredményeként. Lelkészi elnök Tóbiás Attila prágai ref. lelkipásztor lett, a világi alelnök Borosné Varga Edina Hannoverből, a Szolgálat titkára Tóth Ildikó, a svédországi Sölvesborgból. Tüski István hollandiai ref. lelkipásztort a Küldöttközgyűlés tiszteletbeli örökös társelnökké választotta a szolgálatban végzett öt évtizedes munkásságának elismeréseként.

Az „egymást lássátok, halljátok” szellemében minden gyülekezet biztatást nyert időszaki kiadványainak világhálós (Internet útján való) terjesztésére. Erre a Szolgálat honlapján van hely, melynek tartalmi felelőse Békássy Albert világi elnök, technikai felelőse Tóbiás Attila lelkészi elnök. A közeljövő feladata a NYEMRLSZ félévszázados történelmének közreadása, amelyet a világi elnök és munkatársai állítanak össze. A sorra kerülő közös gyülekezeti találkozót a Hollandiai Magyar Protestáns Keresztyén Lelkigondozói Szolgálat szervezi.

A Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetségének Ideiglenes Intézőbizottsága 2001 március végén Zürichben ül össze, hogy véglegesítse a Szövetség alapszabályzatát, s számba vegye tennivalóit.

Dr. Békássy N. Albert
összefoglalója nyomán

(Megjelent az Új Kéve VIII. évf. 4. számában, 2000 decemberében)