BUDAPEST - UPPSALA - ESZTERGOM
1999 októberében még minden jel arra utalt, hogy a svéd egyháznak az államtól való szétválasztási folyamata következményeként évek óta bizonytalanságba jutott magyar egyházi közösségünk az év végéig anyagilag is, jogilag is kritikus helyzetbe kerül. A jogi bizonytalanságot az okozta, hogy a svéd egyház keretében létezett magyar lelkészi állás június végi megszüntetése nyomán - akkor is, ha annak finanszírozására megoldás születne, s ha az alkalmazást a magyar gyülekezet vállalná - maga a lelkész megszűnne valamely egyház fennhatósága alá tartozni. Egyházjogilag nézve egy ilyen helyzet nem lett volna szerencsés. Már eleve szerencsétlen helyzetet jelentett az, hogy gyülekezeti közösségünk - amióta létezik, tehát 1957 óta - jogilag és szervezetileg semmilyen egyházhoz nem kötődött. A helyzet orvoslása érdekében mind az országos felügyelő, mind a lelkész már korábban tájékozódott a hazai történelmi magyar protestáns egyházak felelős köreiben, de mert a helyzet akkor még nem volt kritikus, konkrét lépés egyikük részéről sem született. 1999 októberében viszont kétségessé vált a helyzet, s az akkor még hivatalában levő Veress Zoltán országos felügyelő levélben fordult a Magyarországi Evangélikus Egyház püspökeihez, segítségüket kérve. A válasz D. Dr. Harmati Béla püspök úr részéről hamarosan megérkezett, melyből az alábbiakban idézünk:
“1999. október 9-én kelt levelüket egyházunk Országos Elnöksége október 26-án tartott elnökségi ülése megtárgyalta... A magyar protestáns gyülekezetek egyházjogilag és anyagilag az önálló szervezet megalakításának útjára kell lépjenek. Kérésüknek megfelelően vállaljuk a Svédországi Magyar Protestáns Gyülekezetek Közössége egyházjogi kapcsolódását egyházunkhoz és Molnár-Veress Pál lelkész urat örömmel vesszük föl a Déli Evangélikus Egyházkerület lelkészi állományába és megbízzuk őt a svédországi szórványgyülekezetek gondozásával... Az egyházjogi kérdések megbeszélése érdekében feltétlen szükségesnek tartok egy személyes találkozást Svédországban, melynek során bizonyosan be kell iktatni egy látogatást a Svéd Evangélikus Egyház vezetőségénél is.”
Harmati püspök úr svédországi látogatására - amit eredetileg decemberre terveztünk - végül is 2000. január 21-24. között került sor. A Gondviselést kell látnunk abban, hogy jöveteléig, - a Püspök Úr korábbi közbenjárásának eredményeként is - a legnehezebbnek tűnő kérdés, a lelkészi állás finanszírozása, a Svéd Egyház központi vezetőségének és az érseki hivatalnak jóindulatú hozzáállása nyomán november végén a megoldás irányába mozdult el. Ugyancsak november végén fogadta el Küldöttgyűlésünk egyházi közösségünk új alapszabályzatát, s döntést hozott az egységes egyházi járulékrendszer ügyében is.
Kimondottan szerencsés egybeesést jelentett, hogy Harmati püspök úr Uppsalában teendő érseki látogatása idején ugyanott püspökkari konferenciára voltak hivatalosak Svédország püspökei.
D. Dr. Harmati Béla egy évtizednél hosszabb ideig Genfben, a Lutheránus Világszövetség keretében töltött be fontos, nemzetközi tisztséget, s azon túl, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnöke, éveken át a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke is volt, akit nemcsak egyházi körökben, de különféle társadalmi-politikai körökben is nemzetközi tekintélyű személyiségként tartanak számon. Nem véletlen te-hát, hogy mind a Svéd Egyház érseke, mind a svéd püspökök legtöbbike személyes ismerősként és barátként köszöntötte őt Uppsalában, ahova elkísérhette őt Molnár-Veress Pál lelkész és Jordáky Béla, a Svédországi Magyar Protestáns Egyházi Közösség 1999 novemberében kinevezett országos felügyelője is. A jelentős testület előtt kiváló angol nyelven elmondott beszédében a bárhol kisebbségben élő egyházak és gyülekezetek helyzetét elemezve a Püspök Úr részletesen szólt a svédországi magyarnyelvű lelkigondozás megoldásra váró kérdéseiről. Alkalmat adott arra, hogy az általa felsoroltak kiegészítéseként Molnár-Veress Pál lelkész is beszámolhasson - első ízben az összes svéd püspök jelenlétében - az itteni szolgálat sajátosságairól, az egyházi közösség céljairól, az azok megvalósítására hozott különféle intézkedésekről ugyanúgy, mint az egyházi közösség előtt álló még megoldatlan kérdésekről.
A fokozott figyelemmel kísért előadás ill. beszámoló után válaszában mind az Érsek Úr, mind a püspökök többsége segítő szándékáról biztosította küldöttségünket. Hangsúlyozták, hogy a Svéd Egyház érdeke az, hogy közösségünk biztonságban érezze magát, s hogy azok a magyarok, akik már évtizedek óta egybefonódtak a Svéd Egyházzal, hadd érezhessék otthon magukat mind a svéd, mind a magyar egyházi közösségben.
Harmati püspök úr Uppsalából egyenesen Budapestre repült, onnan pedig Esztergomba tartott, ahol az Egyház és magyarság szaktanácskozáson is beszámolt svédországi tapasztalatairól, a tárgyalásain elért eredményekről.
Joggal érezhetjük úgy, hogy egyházi közösségünk nemcsak egy tekintélyes személyiség ismeretségével, de személyes barátságával is gazdagodott. Hadd fejezzük ki e helyen is hálánkat és köszönetünket Harmati püspök úrnak segítségéért, nem kevésbé emlékezetes stockholmi szolgálatáért, Isten gazdag áldását kérve életére és munkájára!
(Megjelent az Új Kéve VIII. évf. 1. számában, 2000 áprilisában)