KÖZLEMÉNY

 

 

A több mint négy évtizede fennálló svédországi magyar nyelvű protestáns lelkigondozás és egyházi élet válaszúthoz érkezett.

A svéd állam és a lutheránus–evangélikus svéd államegyház szétválása, az utóbbi önállóvá válása során a svéd egyház 1999. július 1.-i hatállyal megszünteti a magyar nyelvű szolgálatot ellátó lelkész alkalmazását (ezt követően fizetését még három hónapig, szeptember 30-ig folyósítják). A továbbiakban a svéd egyház a svédországi magyarok saját ügyének tekinti a magyar nyelvű protestáns lelkigondozás és egyházi élet fenntartását, ehhez több segítséget nem nyújt.

Ebben a helyzetben elméletileg két dolog között választhatunk. Egyik az, hogy belenyugszunk egyházi életünk felszámolásába, lemondunk a magyar nyelvű istentiszteletekről, keresztelésekről, konfirmálásról, esketésekről és temetésekről, lemondunk Új Kéve című lapunkról, tångagärdei gyülekezeti otthonunkról, hatékony szeretetszolgálatunkról, hátat fordítunk több mint négy évtizedes hagyományainknak – megszűnünk. Másik az, hogy mindazt, amit eddig részben szívességből kaptunk másoktól (amiért visszamenőleg is hálásak vagyunk), ezentúl a magunk erejéből tartjuk fenn.

Mi, a svédországi magyar protestáns gyülekezetek presbiterei, ez év január 8–10. között tartott tångagärdei konferenciánkon az utóbbi lehetőség, a magunk erejéből való fennmaradás választása mellett döntöttünk. Ennek érdekében

 

 

ELHATÁROZTUK A KÖVETKEZŐKET:

 

1) Az eddigi és jelenlegi struktúrában 1998. végén megválasztott gyülekezeti tisztségviselők az új szervezet felállása után is, egy teljes eddigi mandátumidőszakra (négy évre) tisztségükben maradnak, hiszen a közösség ennyi időre választotta meg őket. Ez ugyanakkor kifejezi azt is, hogy egyházi életünkben nem áll be lényeges változás, további munkánk szerves, zökkenőmentes folytatása lesz az eddiginek.

 

2) 1999. márciusában megkezdjük és ugyanezen év szeptemberében befejezzük azoknak az összeírását, akik egyházi közösségünk fenntartó tagjai akarnak lenni, s az ezzel járó anyagi áldozatot vállalják.

2.1) FENNTARTÓ TAG lehet minden nagykorú svédországi lakos, anyanyelvre, felekezeti hovatartozásra, jelenlegi állampolgárságra való tekintet nélkül, ha ezt óhajtja, és ha egyházi közösségünket anyagilag rendszeresen támogatja. A fenntartó tagság egyéni, házaspárok esetében tehát csak az számít fenntartó tagnak, aki megfelel az itt leszögezett feltételeknek (ez lehet csak az egyik házastárs, de természetesen lehet mindkettő is). Egy fenntartó taghoz hozzásorolhatók gyermekei (amennyiben még nem önállóak, tehát anyagi támogatást sem adhatnak), de nem sorolhatók hozzá más felnőttek (akik nyilván rendelkeznek valamiféle önálló jövedelemmel).

2.2) A FENNTARTÓ TAG a közösséget illető kérdésekben szavazati joggal rendelkezik, részt vehet a tisztségviselők választásában és egyházi tisztségre választható.

2.3) A FENNTARTÓ TAG számára minden egyházi szolgáltatás*(1) ingyenes ill. kedvezményes, és továbbra is térítésmentesen kapja gyülekezeti lapunkat.

2.4) A FENNTARTÓ TAG, ha keresettel vagy más önálló jövedelemmel rendelkező személy, évente egyházfenntartói járulékot – közismertebb szóval: egyházadót fizet.

2.5) A FENNTARTÓ TAG, ha kisjövedelmű vagy hátrányos helyzetben levő személy, csökkentett mértékű egyházadót fizet.

 

3) 1999. márciusában megkezdjük és ugyanezen év szeptemberében befejezzük azoknak az összeírását is, akik egyházi közösségünk támogató tagjaiként akarnak hozzájárulni fennmaradásához.

3.1) TÁMOGATÓ TAG lehet bárki, aki ha valamilyen oknál fogva nem is kíván egyházi közösségünk fenntartó tagja lenni, de közösségünket és annak munkáját tetszőleges összeggel támogatja.

A támogató tagnak megküldjük gyülekezeti lapunkat, de minden egyházi szolgáltatásokért külön kell fizetnie.*(2)

 

4) Szolgálatunkat olyan közösségben végezzük, amelynek – amint azt már leszögeztük – felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül bárki tagja lehet. Eszerint tehát közösségünk a legszélesebb értelemben véve ökumenikus. Ugyanakkor lelkészeink a szolgálatot – mint eddig is – a történelmi magyar protestáns egyházak liturgikai rendje szerint végzik s azoknak tanításához igazodnak. Ebben az értelemben tehát közösségünk továbbra is magyar protestáns egyházi közösség marad. Mindezek mellett kifejezésre kívánjuk juttatni a történelmi magyar egyházakhoz való kötődésünket, ezért nem szeretnénk semmiféle olyan új egyházat létrehozni, amelyben tagjaink felekezeti hovatartozása elhalványulna. Tagjainkat illetően ezért a következőket határoztuk el:

4.1) Saját nyilvántartásunkon kívül (amelybe mindenkit egyformán jegyzünk be), fenntartó tagjainkat anyakönyveltetni szeretnénk egy-egy magyar püspökségnél aszerint, hogy milyen felekezethez tartozók, s egyben felkérjük ezen egyházak főpásztorait, hogy legyenek közösségünk egyházi védnökei. Református tagjainkat például a debreceni református, evangélikus tagjainkat az egyik budapesti evangélikus, unitárius tagjainkat pedig a kolozsvári unitárius püspökségnél kívánjuk anyakönyveltetni.

4.2) Az említettektől eltérő más felekezetű fenntartó tagjainkat lehetőség szerint a felekezetileg illetékes egyháztestnél anyakönyveltetjük, illetőleg ha valamilyen okból úgy óhajtják, eltekintünk egyházi anyakönyveltetésüktől.

 

Közösségünk minden tagjának tudni kell még:

 

Az egyház és állam szétválasztását előkészítő kormánybizottság azt javasolta: ezentúl biztosítsák minden egyházi közösség számára, hogy annak tagjaitól az egyházadót (a közösség által megszabott adókulcs szerint) az adóhivatal vonja le, a személyi jövedelemadóval együtt – ugyanúgy, ahogy azt a svéd egyház számára ma is teszi.

A legújabb közlés szerint a törvényjavaslat parlamenti elfogadása 2000-re, életbe lépése csak 2001-re várható, ugyanakkor az adóhivatal valószínűleg csak néhány nagy létszámú vallási közösség számára fogja ezt biztosítani, – a kisebb közösségeknek nem.

Neheztelés nélkül meg kell mondanunk: minden eddigi huzavona, halasztás és álláspont-változtatás abba az irányba hatott és hat, hogy minél kevesebben lépjenek ki a svéd egyházból azért, mert egy másik vallási közösség egyházfenntartást fizető tagjai akarnak lenni. Neheztelés nélkül mondjuk ezt egyrészt azért, mert valószínű, hogy a svéd egyház adminisztrátorai helyében – kötelességszerűen – mi is ezt a taktikát alkalmaztuk volna, másrészt azért is, mert nem felejthetjük el, hogy eddigi létünkért hálával tartozunk részben a svéd egyháznak is.

Vezető tisztségviselőink a tárgyalások során mind a stockholmi püspöknek (akinek jurisdiktiója alá szolgálatunk lelkésze tartozott), mind az uppsalai érseknek felajánlották, hogy ha magyar nyelvű istentiszteleteinket és adott szervezetünket megőrizhetjük, közösségünk a továbbiakban szívesen működne a svéd egyház keretében, annak finn, német vagy észt nyelvű gyülekezeteihez hasonlóan. Az említettek ezt nem fogadták el, és csak a svéd egyház helyi gyülekezeteibe való egyénenkénti beolvadást tartják elképzelhetőnek, sőt örvendetesnek – ami viszont számunkra elfogadhatatlan. Ez ugyanolyan, mint az egyéni emberi jogok tessék-lássék elismerése, de a kollektív kisebbségi jogok megtagadása azon kelet-európai államok kormányai részéről, amelyek jelentős lélekszámú nemzeti kisebbséggel rendelkeznek.

Jogi szempontból nézve egy egyén több egyháznak is tagja lehet. Mi ezért senkit, akit közösségünkbe hívunk és várunk, nem biztatunk arra, hogy lépjen ki a svéd egyházból*(3); legyen tagja annak is, ha módja van két egyház fenntartásához hozzájárulni anyagilag. Ha nincs módja, akkor azonban választania kell az erdőbirtokokkal, ingatlanokkal, templomokkal, paplakokkal, gyülekezeti otthonokkal, püspöki és érseki rezidenciákkal stb. rendelkező svéd egyház, és a mi semmivel sem rendelkező közösségünk anyagi támogatása között.

Említett januári presbiteri konferenciánkon megállapítottuk azt a legminimálisabb anyagi szükségletet, amely szolgálatunk jelenlegi szinten való fenntartását biztosíthatná.*(4) Abból indultunk ki, hogy amennyiben a mostani nyilvántartásunkban szereplő, jövedelemmel rendelkező személyek többsége fenntartó tagunk marad, akkor talán elegendő lesz, ha tőlük a svéd egyházadó mértékénél kisebb hozzájárulást kérünk.

Ennek alapján határoztunk úgy, hogy az egyházadó adóhivatali begyűjtése esetén fenntartó tagjainktól adózó jövedelmük 0,5, azaz fél százalékát kérjük (szemben a svéd egyház kommünönként változó, országos átlagban kb. 1,5 százalékos egyházi adójával). Kiszámítottuk, hogy a kereső személyek esetében ez legkevesebb évi hatszáz korona, míg a kis nyugdíjból, munkanélküli vagy szociális segélyből élő személyek esetében legkevesebb évi háromszáz korona hozzájárulást jelentene (havonta ötven, illetve huszonöt koronát, az első esetben is kevesebbet, mint egy mozijegy ára).

Amint előbb már említettük, az egyházadó adóhivatali begyűjtése legkorábban 2001-től esedékes, és az is valószínű, hogy az adóhivatal a mi kis létszámú közösségünk számára ezt nem fogja biztosítani. Fenti határozatunk tehát – rajtunk kívül álló okok miatt – gyakorlatilag elveszítette aktualitását. Újbóli tárgyalására akkor térünk vissza, amikor pontosabb információk birtokába jutottunk. Azt is tudjuk viszont, hogy fenntartásunkról már ez év második felétől magunknak kell gondoskodnunk, tehát döntésünk sokáig nem várathat magára.

Addig is arra kérünk mindenkit: gondolja végig magában, majd beszélje meg családja, barátai és ismerősei körében, hogy kinek-kinek mit jelent és mit ér e magyar egyházi közösség léte, vagy mit jelentene megszűnése, s ha hozzánk hasonlóan a fennmaradás választása mellett döntött, mielőbb jelentkezzen sorainkba. Márciustól minden gyülekezetünkben megkezdődnek az összeírások.

Kérjük az Urat, hogy küldjön munkásokat az Ő nevében végzett magvetésünkhöz és aratásunkhoz.

A Svédországi Magyar Protestáns Gyülekezetek Egyháztanácsa

 

Magyarázatok:

*(1) Egyházi szolgáltatás, a rendszeres istentiszteleteken kívül: a keresztelés, konfirmálás, esketés, betegség esetén kórházi látogatás vagy külön úrvacsorában való részesítés, temetés, megemlékezés stb, az ezekhez szükséges helyiségek bérlésének lebonyolítása, szertartási kellékek biztosítása, továbbá minden egyházi szolgáltatáshoz kapcsolódó adminisztratív munka, úgymint bizonylatok és kivonatok készítése, postázása-faxolása vagy e-mailen való továbbítása, a szolgáltatásokkal kapcsolatos telefonbeszélgetések vagy személyes közbenjárás, továbbá az egyházi közösség tulajdonában levő könyvtár, audiovizuális eszközök vagy anyagok használata, a gyermekfoglalkozáshoz, vallásórákhoz vagy konfirmációs oktatáshoz használt didaktikai anyag biztosítása. Fenntartó tagjainknak mindezeket ingyenesen biztosítjuk.

A fenntartó tag (és hozzá sorolt gyermekei) számára gyülekezeti otthonunk használata, továbbá a közösségünk által szervezett belföldi vagy külföldi konferenciákon, rendezvényeken és kirándulásokon való részvétel az önköltségi díjszabásnak megfelelő.

A fenntartó tag (és hozzá sorolt gyermekei) részére – ha igénylik – bizonylatot bocsátunk ki abból a célból, hogy az egyházi közösségünk és a történelmi magyar egyházak között létesülő megegyezések értelmében kedvezményesen részesülhessenek az ezen egyházak és intézményeik nyújtotta lehetőségekben vagy szolgáltatásokban. Egyházi vonatkozású személyes ügyük érdekében közbenjárunk más belföldi vagy külföldi egyházaknál és ezek intézményeinél.

*(2) Támogató tagság, tetszőleges összeg: A támogató tagnak abban az esetben tudjuk megküldeni gyülekezeti lapunkat, amennyiben támogatásának összege Új Kéve című lapunk évi hat száma előállításának és nyomtatásának önköltségi árát fedezi, beleértve a kiküldés postai díját is (ezt pl. a jövő évre 180 koronában állapítottuk meg).

A támogató tagra (vagy gyermekeire) nem vonatkozik az egyházi szolgáltatások ingyenessége, és nem élhet a közösség által nyújtott más kedvezményekkel sem. Bizonyos egyházi szolgáltatásokban részesülhet, egy külön ilyen esetekre majdan megállapított díj fizetése ellenében.

*(3) A svéd egyházhoz fűződő viszonyról: Sokak számára komoly lelkiismereti kérdést jelent, hogy miként alakul viszonyunk azzal a svéd egyházzal, amely évtizedeken át támogatott, s amelynek gyülekezeteihez közösségünk számos tagja ma is tartozik. Többeknek viszont az a kérdés, hogy milyen hátránnyal járna számukra, ha kilépnének a svéd egyházból azért, hogy hozzánk csatlakozva minket támogassanak. Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik AMIT ÖNÁLLÓSODÁSUNKKAL KAPCSOLATBAN MINDENKINEK TUDNIA KELL című, e lapszámunkban közölt írásunk, melyet – mint címe is jelzi – mindenkinek tudnia, tehát olvasnia is kell.

*(4) Egyházadó: Feltételezve, hogy elegendő számú fenntartó tagunk lesz, a megállapított 0,5 százalékos egyházadó, illetve az abból kiszámított legalacsonyabb hozzájárulások összege még mindig csak a szolgálat jelenlegi szinten való fenntartását tenné lehetővé. Ahhoz azonban, hogy szolgálatunk az irányában már ma is támasztott elvárásoknak eleget tegyen és jól működjön, a jövőben legkevesebb két, két és fél lelkészi állással, továbbá a lehetőségekhez mérten egyházzenész, pénztáros-közgazdász, gyermek- és ifjúsági nevelő, öregekkel foglalkozó diakónus stb. egész vagy részidős állásaival kéne számolnunk, és mindezekhez biztosítanunk kéne a szükséges anyagi hátteret. Idővel elengedhetetlennek mutatkozik egy stockholmi székhelyű saját egyházi központ létesítése, hasonlóképpen halaszthatatlan a tångagärdei gyülekezeti otthonunk korszerűsítése, esetleges átépítése és bővítése is. Megfelelő munkát – esetünkben szolgálatot – csak megfelelő körülmények biztosítása révén várhatunk.

 

(Megjelent az Új Kéve VII. évf. 1. számában, 1999 február-márciusában)