Hírek

SASS KÁLMÁN (19040417 - 19581202) „1957. február 17-én délután megérkeztek a parókiára a szekusok, és megkezdték a házkutatást. Nem mehettünk ki a házból. Mindent átkutattak, még azokat is, amiket ők hoztak magukkal, későbbi terhelő nyomozati anyagnak. Édesanya kétségbeesetten könyörgött a szekusok vezetőjének, hogy a férje megbilincselése és elhurcolása előtt összeeskethesse Enikő lányát az éppen Érmihályfalván tartózkodó Kiss Mihály mérnökkel, a vőlegényével. Ez meg is történt éjféltájban. Apa mindegyikünktől egy-egy bibliai idézettel búcsúzott. Nekem, a legkisebbik fiának csak annyit mondott: „Én is árván nőttem fel, mégis ember lett belőlem!” Hamarosan megkezdődtek a kihallgatások. Ott agyba-főbe verték, kegyetlenül bilincsbe verve megkínozták, de nem sikerült belőle kiverni semmi olyan vallomást, ami árthatott volna valakinek, pedig még be is drogozták. Ő bolondnak tettette magát. Megkezdődtek a letartóztatások. Jól jöttek ezek az események a román nacionalistáknak, mert ez nagyszerű alkalom volt a magyarság megfélemlítésére és megtörésére. Ezekben a nehéz napokban a nagyváradi szekuritáté bevitte a testvéremet, Sass Bélát is kihallgatásra Nagyváradra, ahol úgy megverték, hogy hazajövetele után vagy két hétig még minket sem ismert meg. Ez a kínzás maradandó nyomokat hagyott a további életére: nagyon ideges ember lett belőle. 1958. október 4-én megtörtént Nagyváradon a 31 vádlott tárgyalása, ahol meghozták a kegyetlen ítéleteket. Sass Kálmánt, Hollós Istvánt és Balaskó Vilmost golyó általi halálra ítélték. A többiek életfogytiglant vagy 5–25 év közötti börtönbüntetést kaptak. A tárgyaláson a családtagok nem vehettek részt. A fellebbezésre két napot kaptak, de hiába is fellebbeztek. Nagytiszteletű Balaskó Vilmos halálos ítéletét sikerült az Amerikában élő fiának életfogytiglanra változtattatni. Sass Kálmánt és Hollós Istvánt 1958. december 2-án Szamosújváron kivégezték, és valahol a börtön melletti temetőben, egy gödörbe beledobva elföldelték. Az 1989-es Romániai Forradalom után kérvényeztük a Román Belügyminisztériumban, hogy Édesapánkat tisztességesen eltemethessük, de azt a választ kaptuk, hogy nem tudják, hol nyugszik. Mi, a családja, még több mint hét évig nem tudtuk, hogy Apát mikor és hol végezték ki. A halotti bizonyítványát egyetemi első évemen szerezte meg a Bukaresti Egyetem titkársága, mert nem tudtam igazolni, hogy életben van-e vagy meghalt. Az ítélet meghozatala után a teljes vagyonunk elkobzása következett. Ki kellett költöznünk a parókiáról. Nemigen mert minket befogadni senki a házába.” Részlet Sass Kálmán fia, Sass Huba előadásából, amely elhangzott 2016. július 15-én A Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozói Szolgálat konferenciáján (Felsőőr/ Oberwart, Ausztria) Sass Kálmán református lelkipásztor emlékét Szamosújváron, Érmihályfalván, Gálospetriben, Domahidán, Budapesten, Nagyváradon és Svédországban a Strängnäsi dómtemplom kápolnájában őrzik.

SASS KÁLMÁN
(19040417 - 19581202)

„1957. február 17-én délután megérkeztek a parókiára a szekusok, és megkezdték a házkutatást. Nem mehettünk ki a házból. Mindent átkutattak, még azokat is, amiket ők hoztak magukkal, későbbi terhelő nyomozati anyagnak. Édesanya kétségbeesetten könyörgött a szekusok vezetőjének, hogy a férje megbilincselése és elhurcolása előtt összeeskethesse Enikő lányát az éppen Érmihályfalván tartózkodó Kiss Mihály mérnökkel, a vőlegényével. Ez meg is történt éjféltájban. Apa mindegyikünktől egy-egy bibliai idézettel búcsúzott. Nekem, a legkisebbik fiának csak annyit mondott: „Én is árván nőttem fel, mégis ember lett belőlem!” Hamarosan megkezdődtek a kihallgatások. Ott agyba-főbe verték, kegyetlenül bilincsbe verve megkínozták, de nem sikerült belőle kiverni semmi olyan vallomást, ami árthatott volna valakinek, pedig még be is drogozták. Ő bolondnak tettette magát. Megkezdődtek a letartóztatások. Jól jöttek ezek az események a román nacionalistáknak, mert ez nagyszerű alkalom volt a magyarság megfélemlítésére és megtörésére. Ezekben a nehéz napokban a nagyváradi szekuritáté bevitte a testvéremet, Sass Bélát is kihallgatásra Nagyváradra, ahol úgy megverték, hogy hazajövetele után vagy két hétig még minket sem ismert meg. Ez a kínzás maradandó nyomokat hagyott a további életére: nagyon ideges ember lett belőle.
1958. október 4-én megtörtént Nagyváradon a 31 vádlott tárgyalása, ahol meghozták a kegyetlen ítéleteket. Sass Kálmánt, Hollós Istvánt és Balaskó Vilmost golyó általi halálra ítélték. A többiek életfogytiglant vagy 5–25 év közötti börtönbüntetést kaptak. A tárgyaláson a családtagok nem vehettek részt. A fellebbezésre két napot kaptak, de hiába is fellebbeztek. Nagytiszteletű Balaskó Vilmos halálos ítéletét sikerült az Amerikában élő fiának életfogytiglanra változtattatni. Sass Kálmánt és Hollós Istvánt 1958. december 2-án Szamosújváron kivégezték, és valahol a börtön melletti temetőben, egy gödörbe beledobva elföldelték. Az 1989-es Romániai Forradalom után kérvényeztük a Román Belügyminisztériumban, hogy Édesapánkat tisztességesen eltemethessük, de azt a választ kaptuk, hogy nem tudják, hol nyugszik. Mi, a családja, még több mint hét évig nem tudtuk, hogy Apát mikor és hol végezték ki. A halotti bizonyítványát egyetemi első évemen szerezte meg a Bukaresti Egyetem titkársága, mert nem tudtam igazolni, hogy életben van-e vagy meghalt. Az ítélet meghozatala után a teljes vagyonunk elkobzása következett. Ki kellett költöznünk a parókiáról. Nemigen mert minket befogadni senki a házába.”

Részlet Sass Kálmán fia, Sass Huba előadásából, amely elhangzott 2016. július 15-én A Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozói Szolgálat konferenciáján (Felsőőr/ Oberwart, Ausztria)

Sass Kálmán református lelkipásztor emlékét Szamosújváron, Érmihályfalván, Gálospetriben, Domahidán, Budapesten, Nagyváradon és Svédországban a Strängnäsi dómtemplom kápolnájában őrzik.