Lelki táplálék
Keresztelő János mintegy hidat képez az Ó- és az Újszövetség között. Egyfajta újraéledt Illésként hirdeti villámló tekintettel és kemény beszéddel a közelgő ítéletet. A próféták küldetésének beteljesítője. Megalkuvás nélkül ragaszkodik Isten törvényéhez. Így érvényes rá az is, amit a 119. zsoltárban olvasunk a Tórát megtartó és mással is megtartatni akaró emberről: "Boldogok, akiknek az útja tökéletes, akik az Úr törvénye szerint élnek. Boldogok, akik megfogadják intelmeit […]. Bárcsak állhatatosan járhatnék utadon, megtartva rendelkezéseidet! Akkor nem vallanék szégyent, ha figyelnék minden parancsolatodra." (Zsolt 119,1–2.5–6).
Ő a megtérésen is a törvény betűjéhez való ragaszkodást érti: amennyiben valaki átmegy a kőtáblákat faragó Isten által meghatározott vizsgán, felmondja a Tízparancsolatot, valamint a korabeli zsidóság kétszáznegyvennyolc parancsolatát és háromszázhatvanöt tilalmát, az mintegy szabadjegyet kap Isten országába. Torkát, sőt életét sem kímélve hirdeti is ennek az országnak a közelségét, ám élete egy döntő pontján kiderül róla, hogy ő nem így képzelte a rendet. Szinte már hitehagyottan kérdezi Jézustól: "Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?" (Mt 11,3) Ott és akkor Jézus vele is segít megértetni, hogy az ország őbenne érkezett el. Boldog, aki nem botránkozik meg őbenne (Mt 11,6).
*
Olyan jó, Urunk, hogy nem kell lázas igyekezettel készülnünk az "Isten országa" tantárgy vizsgájára, bebiflázva a tételeket, akár puskázással is kísérletezve. Fiadban, Jézusban felismerhetjük ennek az országnak a megvalósulását, hiszen a vakok látnak, a bénák járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, és halottak támadnak fel. Legfőképpen pedig a szegényeknek hirdettetik az evangélium.
*
Ámen
"Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?" (Róm 8, 31b)