November-re kiválasztott ige

"Adjátok meg ami a császáré, a császárnak és ami Istené - Istennek"

(Márk 12, 17)

Uram!
Az emberi társasegyüttélésnek kevés kérdése van, mely oly messze múltra nyúlnék vissza, mint ez: mivel tartozunk Istennek és mivel a császárnak. Legtöbbször égető a kérdés. Mert megnyugtató módon ritkán oldották meg. Egyszer Istenre hivatkozva a vallási közösség - vagy keresztyén talajon: az egyház - olyan igényt emelt, mely tehetetlenségre bénította a császárt (vagy amint ma inkább mondjuk: az államot). Máskor az állam fogta üldözőbe az egyházat, kizárólagos hatalmának biztosítása érdekéből. Téged ellenfeleid csak kísérteni tudtak ezzel a kérdéssel. Magasan a kísértés fölé emelkedtél. Híveidnek azonban gyöngeségükben sok életkeserűségük támadt ebből, és gyakran belebuktak.

Uram!
Azt a meggyőződést, melyet e tekintetben szívemben hordozok, tőled kaptam. Szeretnék ebben megállni, bármi következmény járjon is a nyomában. Meggyőződésem ez: mennyei Atyámnak kell rendelkezésére bocsátanom minden erőmet, képességemet, egész szívemet. Így használok legjobban hazámnak. Viszont Istentől kapott földi hivatásomat teljes hűséggel kell betöltenem mindenkor, mert így válik tartalmassá az istentiszteletem. Ugye, Uram, jóváhagyod ezt a meggyőződésemet?

"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek! Higgyetek Istenben és higgyetek Énbennem." (János 14,1)
 

Ámen

 
A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak
(forrás: www.evangelikus.hu)