A láthatatlan, de nagy erővel munkálkodó Szentlélekhez vezető út
Kedves Testvéreim!
Ebben az évben is végig haladtunk az üdvtörténetünk eseményein. Karácsonykor örültünk a Megváltó
születésének, majd végig kísértük Őt a szenvedések útján a golgotai keresztig, ahol feláldozta önmagát, hogy
nekünk megváltást és üdvösséget szerezzen. Most, mennybemenetel után, a Szentlélek kitöltetésére várunk,
hogy megerősítsen minket is hitünkben és vezessen Krisztus követésében az örök élet útján.
Bár eltelt kétezer év amióta megtörténtek ezek az események, amelyekről a Szentírás bizonyságot tesz, mégis
úgy gondolom, hogy nekünk, ma élő embereknek, sokkal könnyebb hinni a teremtő Istenben, az Ő egyszülött
Fiában, az Úr Jézus Krisztusban, valamint a Szentlélek életeket mozgató drága ajándékában. Mert ma sokkal
letisztultabb, sokkal teljesebb Isten kijelentése, mint amilyen az első keresztyének idejében volt. Nekünk csak
olvasni kellene az igét, elhinni és követni Isten tanácsát és útmutatását.
Az Apostolok Cselekedeteiből kiválasztott Ige eseményei, közvetlen Péter apostol pünkösdi prédikációja után
történtek. Péter megtelve Szentlélekkel, bizonyságot tett Jézus Krisztusról, mint a világ Megváltójáról, Isten
Fiáról, akit Isten megígért az ószövetségi próféták által, de akit a világ nem ismert fel, ezért ok nélkül
nagypénteken keresztre feszítve megölt. Csakhogy Isten Fia nem maradhatott a halál fogságában, húsvét
reggelén felnyitotta a sírnak száját és legyőzve a halált feltámadott. Amikor visszament a mennybe, megígérte
az Ő tanítványainak, hogy elküldi nekik a vigasztaló, bátorító és erősítő Szentlelket, aki majd elvezeti őket az
igazságra és megtartja őket a hitben. Azzal fejezte be Péter az igehirdetését, hogy a Szentlélek kitöltetése most
történt meg az emberek szeme láttára és fülük hallatára. Sokan voltak szem- és fültanúi ezeknek az
eseményeknek, hiszen ünnepük volt a zsidóknak azokban a napokban és sokan összegyűltek ünnepre
Jeruzsálemben.
Régi történet, de ezzel a történettel egy új világkorszak kezdődött el a történelemben. Azóta a láthatatlan
Szentlélek nagy erővel munkálkodik. Jézus Krisztus test szerint visszament ugyan a mennybe, de a Szentlélek
által cselekvő módon jelen van mind a mai napig a hívő emberek életében. Ez a megváltás beteljesedése. Az
Istentől elszakadt, bukott ember a sátán hatalma alá került ugyan, de a Szentlélek ereje által újból közösségre
juthat a teremtő Istenével. Ez a nagy változás minden ember életében bekövetkezhet, hogy újjászületve a
Szentlélek csodálatos munkája által, visszatalálhat teremtő Urához. Ezért mondta Jézus, hogy „Senki sem
mehet az Atyához, hanem ha én általam.”
Erről a boldogító evangéliumról tett bizonyságot Péter apostol az első pünkösdi prédikációjában. A fentebb
idézett ige pedig így kezdődött: „Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének.” Minden ember
lelkében akkor kezdődik el a változás, amikor Isten Igéje szíven találja őt és ennek hatására rádöbben arra,
hogy kicsoda Isten és mennyire szeret Ő bennünket. Másfelől pedig rádöbben arra, hogy Isten szeretetével
szemben, mennyire gonosz, indulatoktól vezetett, bűnös emberek vagyunk mi. Ez az igazságfelismerés nem
szülhet mást, mint megszomorodást, megkeseredést és bánatot. Péter hallgatóiról is azt olvassuk, hogy
„szívökben megkeseredének”, amikor önmagukra ismertek és felismerték az Isten szeretetéből áradó
kegyelmet. Ezért ezt kérdezték: „Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?” A szív megkeseredéséből gyógyulni
kívánó ember kérdése ez. Amikor Isten Igéje megérinti a szívünket, mintha hályog hullana le a szemünkről és
megértjük az igazságot, amely bizony elkeserítő és kétségbeejtő. Ebben a megkeseredésben indul el az ember
életében a változás.
A feltett kérdésre válaszolva, az apostol két dolgot követelt meg a hallgatóitól: térjetek meg és
keresztelkedjetek meg. Ennek pedig az lesz a következménye, hogy veszitek a Szentlélek ajándékát.
A megtérés a Szentírás egyik alaptanítása, amelynek előfeltétele a bűnbánat és a bűnvallás. Péter apostol és
később Pál apostol is, ezt követelte meg azoktól, akik Krisztus követői kívántak lenni. Mert sajnos, akár
elfogadja az ember, akár nem, a sátán ösztönzésére bűnbe esett és elszakadt teremtő Urától. Ezt választotta az
ember és ezt kell hordozza földi élete végéig. Isten viszont nagyon szeret bennünket, ezért az Ő Fia által új
lehetőséget kínál nekünk, hogy ne jussunk kárhozatra, hanem örökösei legyünk az életnek, az örök életnek.
Ezért szükséges beismerni, megvallani és megbánni a bűnöket.
Isten ismeri a szívünket. Tudja, hogy hajlamosak vagyunk minden gonoszságra, de irgalmából és szeretetéből
fakadóan, Krisztus elégtételéért felkínálja a kegyelem ajándékát, a bűnbocsánat lehetőségét. Ettől lesz más a
hívő ember. Ő is ugyanúgy bűnös, de kap Istentől bocsánatot. Ez az ember megtérése, vagy újjászületése
Krisztus megváltása által.
A második dolog, amit megkövetel az apostol, az a keresztség, amelynek alapfeltétele a hitvallás. Ha az ember
elhiszi, amiről az Ige bizonyságot tesz, akkor ennek a hitnek a megpecsételésére megkeresztelkedik. Mivel a
keresztelési gyakorlatunkban a gyermekkeresztséget gyakoroljuk, ezért a szentség kiszolgáltatása előtt, a
Szentírás tanítása alapján három kérdést teszünk fel, kettőt a szülőknek és keresztszülőknek, és egyet a jelen
levő gyülekezetnek. „Akarjátok-e, hogy ez a kisgyermek az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten szövetségébe, a
keresztyén Anyaszentegyházba a szent keresztség által befogadtassék?” Ez azért fontos kérdés, mert Isten
senkire sem akarja ráerőszakolni a keresztséget, azaz senkit sem akar erőszakkal Magához vonni. Az
embernek dönteni kell. Mivel egy kisgyermek még nem tud ilyen felelősségteljes döntést hozni, ezért a szülök
döntenek helyette. A mai globalista és liberális világunkban ez elfogadhatatlan, de Isten éppen ezt követeli
meg tőlünk, hogy amíg a gyermekeink felnőnek, addig gondoskodjunk róluk és döntsünk helyettük. Így, a
szülők döntése alapján a gyermekek is befogadtatnak Krisztus Egyházába, viszont fontos kihangsúlyozni,
hogy a szülői döntés és az a néhány csepp víz senkit sem tesz keresztyénné. Ezért következik a második
kérdés: „Ígéritek-e, hogy a kisgyermeket mostantól fogva úgy nevelitek és neveltetítek, hogy az Atya, Fiú és
Szentlélek Istenbe vetett hitéről majd ő maga önként tegyen vallást a gyülekezet előtt a konfirmáció
alkalmával?” Ebben a kérdésben a keresztség szoros kapcsolatba kerül a konfirmációval, a személyes
döntéssel és hitvallással, amikor a felnőtt gyermek önként tesz vallást hitéről és megígéri, hogy az
Anyaszentegyháznak hűséges tagjaként Krisztust követi. A gyermekkeresztség tulajdonképpen a
konfirmációkor ér véget a személyes hitvallásban. A szülői ígéret és felelősségvállalás a nevelésre vonatkozik.
Mert nem a globalista és liberális világunk mondja meg nekünk, hogy hogyan neveljük fel gyermekeinket,
hanem ha Istenben hívő emberek vagyunk, akkor Isten akaratát kell követnünk és annak kell
engedelmeskednünk. Mai világunkban, egyre nagyobb felelősséget vállalnak a szülők ezzel az ígérettel. De
legyünk kitartóak Krisztus követésében. Minden nehézség és akadály ellenére harcoljuk meg a hitnek szép
harcát, hogy Isten áldása velünk maradjon. A harmadik kérés a gyülekezetet érinti. „Ígéritek-e, fogadjátok-e,
hogy gyülekezetünk gyermekeinek hitbeli nevelése érdekében minden tőletek telhetőt megtesztek?” A
gyülekezet is meg kell ígérje, hogy minden anyagi és lelki támogatást megad a szülőknek a gyermekek hitben
való neveléséhez. A keresztyén egyháznak mindig prioritása a hitben való nevelés, úgy a gyermekekre, mint
a felnőttekre vonatkozóan. Amikor ez a prioriás háttérbe szorul, vagy eltűnik, és a hit helyet más kerül előtérbe,
akkor sajnos az egyház elveszíti egyházi jellegét és küldetését.
Kedves Testvéreim! Ezt a két dolgot kell megtegye az az ember, akit szíven talál az Ige. Térjen meg, azaz
vallja meg és bánja meg bűneit, és keresztelkedjen meg, azaz tegyen vallást a szentháromság Istenbe vetett
hitéről. Ha Isten megszólító Igéjére válaszolva megteszi ezt az ember, akkor Isten újra cselekedni fog és
megadja a Szentlélek ajándékát. Ez pedig nem más, mint az ember megszentelődése. Mert a Szentlélek
kitöltetése azt jelenti, hogy maga a szentháromság Isten költözik az ember szívébe. Az első pünkösdkor
háromezer ember életében történt meg ez a csoda, és ez ma is megtörténhet. Kérjük Isten segítségét, hogy a
megszólító Igére mi is megbánjuk bűneinket és megvalljuk hitünket, hogy a reánk is kitöltetett Szentlélek
vezetése alatt teremjük meg Urunknak a hálaadás gyümölcseit és nyerjük el jutalmunkat, az örök életet!
Ámen.